A lecsó születése és igaz története

LECSÓ – nemzetivé váló ételeink legkülönösebbike. Valójában egy mártásnak indult zöldségragu. A magyar konyha paprikás, pusztaillatú világának ifjonc városi, polgári szerzete. Története és születése korunkban bontakozik ki legteljesebben. Nagyra tartott literátus emberek gyakorta elmélkedtek már a hagyma, paprika, paradicsom alkotta lecsó mibenlétéről, a paprikaaprításról, a sóról, az őrölt pirospaprika szükségességéről, a világ dolgairól. Mindeközben meglepetve látjuk, hogy, még a történeti vonatkozások iránt fogékony szerzők is csak igen visszafogottan foglalkoztak a lecsó valódi históriájával. Így történhetett, hogy a lecsót illetően, napjainkban is sokféle téves datálású, homályos és zavaros, ezzel együtt, hamis elképzelés él. Jelen írás ennek a képnek a tisztulásához kíván szerénytelenül nagy mértékben hozzájárulni.

A kiindulópont – lecsótörténeti axióma

A lecsóval kapcsolatban is vannak tények, amelyeket jobb az elején tisztázni. Tudjuk jól, hogy konyhánkban hiába is akadna zsír, hagyma és só, ha a paradicsom és a zöldpaprika hiányzik, lecsó sem készülhet.

Az előzőekből levezethetően belátható, hogy a lecsó megszületéséhez a paradicsom és a zöldpaprika legkorábbi együttes, és kereskedelmi mennyiségű rendelkezésre állására volt szükség.
Az alapanyagoknak ettől a gasztronómiatörténeti együttállásától kezdődően számíthatunk csak az étel megjelenésére, majd olyan mértékű elterjedésére, mely már a névadást is szükségessé teszi, és az ételt a köznyelvben, receptekben, nyelvészeti és néprajzi irodalomban, a gazdasági élet dokumentumaiban is jól láthatóvá teszi. Ez a folyamat, többnyire évtizedig is eltarthat.

Az előbbi axiómából levezethető az is, hogy Amerika felfedezése (1492), majd a paprika és a paradicsom óvilági megjelenése előtt a lecsóról és édestestvéreiről, az észak-afrikai/zsidó shakshoukáról, a török menemenről és a baszk piperradaról sem beszélhetünk. Az étel megjelenésére az ezt követő évszázadokban sem számíthatunk, mivel a zöldpaprika ás a 19. század elejéig mérgezőnek tartott paradicsom, csak évszázadnyi lomhasággal váltak a konyhák alapanyagaivá.

Mindezek miatt honfoglalás kori lecsóról éppúgy nem beszélhetünk, ahogy a Petőfi-rostélyost sem gondolhatjuk a költő kedvencének, mivel ez a lecsós húsétel, lecsó híján, Petőfi korában még nem létezhetett.

A lecsó születésének dátuma – 1870-es évek, Budapest

A ma ismert lecsó evolúciója az 1860-as években, a káposztásmegyeri bolgárkertészek szabad tűzön készített édes sültpaprikáival, „proto-lecsóival” vehette kezdetét. A fővárosba érve, az étel ideája is módosult, és az edényben, zsíron sült paprikához az úri háztartások többnyire vidéki falvakból érkezett szakácsnői – maguktól, vagy tanácsra – már hagymát, esetenként „belévert” tojást adtak (lásd: sültpaprika tojással). Így már, csak paradicsomra volt szükség, hogy megszülethessen a „zöldpaprika paradicsommal”, vagyis a lecsó. Miután a hazai paradicsomtermesztés az 1870-es években éppen a főváros közelségében (Dunakeszi) kezdődött, és az 1880-as években a főváros környéki településeken bontakozott ki, ezért a lecsó megszületése is legnagyobb valószínűséggel az 1870-es, 1880-as években, és Budapesten történhetett. Így lett a lecsó a boldog békeidők formálódó magyar konyhájának fővárosban született, úri innovációja. Az egyetlen nemzeti étellé nemesült, népi szellemiségű városi leleményünk.

kattintóóós

A bolgárkertészek és a lecsó

Miközben a (csípős) fűszerpaprika hazánkban már a 18. század első felétől előfordult és a 19. század közepétől a paraszti kisgazdaságokban is egyre elterjedtebb lett, a lecsó létét megalapozó zöldpaprika csak a 19. század második felében érkező idénymunkások, a melegágyi hajtatással és öntözéssel termelő bolgárkertészek révén, a nagyobb városok közelségében kezdett meghonosodni. A bolgárkertészek legkorábbi hazai megjelenéséről (megint csak tévesen!) az 1875-ös dátum terjedt el, azonban, mint azt Hutirai Lukácsy Sándor „kertész, gyümölcsész és szakbeli író”, hetilapszerkesztő korabeli beszámolója is bizonyítja, a beszédes nevű Káposztásmegyer bolgárkertészei ennél már egy évtizeddel korábban, 1865-ben is több hektárnyi területen termesztettek pirosló étkezési paprikát (paradicsompaprikát), s más zöldségeket a főváros népének.

A polgári lecsó – a városi kereslet hatása

Miközben az étkezési paprika megjelenése és elterjedése a bolgárkertészetekhez kötődik, a zöldpaprika és paradicsom növekvő népszerűségéhez a „piac”, a városi polgárság, elsősorban az értelmiség nyitottságára és érdeklődésére is szükség volt. Ebből következően, a bolgárkertészek által termelt és piacra vitt növényféleségek és fajták eltűnése, vagy megjelenése a városi kereslet és ízlés alakulásába is jó bepillantást enged. A folyamatosan bővülő zöldségtermelés és a hazánkba érkező bolgárkertészek növekvő száma, növekvő konyhai felhasználást, növekvő keresletet is jelez, amit az ország a századfordulón még jelentős arányú importból elégít ki.

A 19. század végén folytatódik a parasztság elmaradt polgárosodása, aminek egyik jelensége a polgári konyha ételeinek átvétele, ami a lecsó elterjedését is segíti. Erre a hatásra példa az akkoriban újdonságnak számító paradicsommártás is, mely éppen a lecsó születésének legvalószínűbb időszakát követően hódította meg az országot, s jelent meg a parasztság lakodalmi ételválasztékában.

forrás: http://www.foodandwine.hu/2015/08/07/a-lecso-tortenete-a-lecso-szuletese-es-igaz-tortenete/

Köszönjük! #hufo

Krumplis-szalonnás lecsó

Egy alternatív elkészítési módja a hagyományos lecsónak. Egy jó húsos szalonnával és egy kis burgonyával máris laktatóbbá és változatosabbá tehetjük a lecsónkat. Mivel könnyen elkészíthető és nem igényel különösebb konyhai hozzávalókat, így ajánljuk egy  fárasztó munkanap utáni, de egy jól megérdemelt alvás előtti vacsorára.

Íme az elkészítési “útmutató”, valamint a hozzávalók listája:

Hozzávalók 4 személyre:

  • 20 dkg Priváthús angol szalonna
  • 2 nagy fej hagyma
  • 30 dkg paradicsom
  • 50 dkg paprika
  • 40 dkg apró burgonya
  • 2 teáskanál fűszerpaprika
  • erőspaprika ízlés szerint

Elkészítés:

A szalonnát apró kockára vágjuk, a hagymát megtisztítjuk, és vékonyra szeleteljük. A paradicsomokat 8-10 másodpercre lobogó vízbe tesszük, lehűtjük, lehúzzuk a héját, és a húsát cikkekre vágjuk. A paprikákat megmossuk, kimagozzuk és felszeleteljük. Megmossuk, és megtisztítjuk a burgonyákat, ha szükséges félbe, vagy negyedbe vágjuk.

Lábasban zsírjára pirítjuk a szalonnát, rátesszük a hagymát, és üvegesre pirítjuk. Megszórjuk a fűszerpaprikával, gyorsan elkeverjük, és 1 dl vizet öntünk rá. Beletesszük a burgonyákat, sózzuk, és ízlés szerint erős paprikát is teszünk bele. 10 percig lefedve pároljuk. Beletesszük a paprikát, ha kell, pici vizet adunk hozzá, és további 5 percig pároljuk, de már nem kell a fedő. Amikor a paprika félig puha, mehet bele a paradicsom, ha szükséges, megsózzuk. Még 5-10 percig puhítjuk, és elkészült.

A hozzávalókat a legtöbb hufo pontban beszerezheted.

Jó étvágyat kívánunk!

forrás: mindmegette.hu

Lecsó túrógombóccal

A Gyulahús  Zrt. jóvoltából egy igazi nem mindennapi receptet oszthatunk meg Veled:

Lecsó túrógombóccal

Hozzávalók 4-5 személyre:
6 dkg füstölt szalonna, 1 fej vöröshagyma
80 dkg sárgahúsú zöldpaprika
50 dkg paradicsom, só,
frissen őrölt bors
fél pár Gyulai Kolbász

A túrógombóchoz:
25 dkg zsírosabb túró
1 tojás, 2 jó evőkanál rétesliszt
só, frissen őrölt bors
1 csokor friss kapor

Elkészítési idő: 60 perc
Nehézségi fok: egyszerű

Elkészítés:
A kis kockákra darabolt füstölt szalonna zsírját kiolvasztjuk, rászórjuk a szeletelt vöröshagymát és összepirítjuk. Ekkor rászórjuk a megmosott, kimagozott fél karikákra szeletelt zöldpaprikát, a megmosott szeletelt paradicsomot, sóval, borssal ízesítjük és lefedve, lassú tűzön félpuhára pároljuk. Ekkor beleszórjuk a felkarikázott Gyulai füstölt kolbászt, felöntjük 1 deci vízzel és kicsit roppanósra pároljuk. Közben a túrógombóchoz, a túrót villával összetörjük, hozzáadjuk a tojást, a réteslisztet, sóval, borssal, az aprított kaporral ízesítjük, és jól összekeverjük. 10 percet pihentetjük, majd fazékban sós vizet forralunk, beletesszük a vizes kézzel dió nagyságúra formázott túrógombócokat és megfőzzük. Végül leszűrjük, lecsepegtetjük, a kész lecsóra szedjük és rázogatva összeforgatjuk, hogy a túrógombócok egyben maradjanak. Forrón tálaljuk.

Jó tanács:
A túrógombócnál készítsünk próbafőzést. Egy gombócot tegyünk a sós forró vízbe,
ha szétesik túl lágy, keverjünk még 1-2 evőkanál lisztet a túrómasszába.

Jó étvágyat kívánunk!

Translate »