HÁNY ÉTELT ISMERSZ ÉS ESZEL? – Meg tudsz főzni 5 ételt?

Egy legutóbbi angliai vizsgálatból igen érdekes dolgok derültek ki, bár, aki a hazai gasztronómiai közállapotokat kicsit is közelebbről ismeri, azt talán nem lepi meg a lesújtó eredmény. Évtizedek óta ismert, hogy, miközben a főzőműsorok népszerűsége töretlen, egyre kevesebben (igen, egyre kevesebben) főznek. Az angliai vizsgálat szerint, a közel kétezer válaszadó egyharmada (31%) évente jó, ha egy új ételreceptet kipróbál, és nyolc válaszadó közül hét, még egy omlettet sem tud segítség nélkül elkészíteni.

kattintos3

A angolok alig több, mint fele (54%) képes 5, vagy kevesebb ételt fejből elkészíteni, ám ezeket az ételeket a többség heti rendszerességgel, vagy még annál is gyakrabban fogyasztja. Ezek között az ételek között a kínai sült tészta az első helyen áll, a legtöbben (81%) éppen ennek az elkészítését ismerik. A második helyen, alig lemaradva, egy újabb tésztaétel, a bolognai spagetti (Spagetti Bolognese) áll 80%-kal.

chinese-prawn-stir-fryElső helyen a kínai kevert sült tészta

spaghetti-bolognese-630x355Második helyen a Spagetti Bolognese

Elgondolkodtató az is, hogy egy klasszikus hétvégi, vasárnapi angol étel, a marhasült gravy mártással, csak a harmadik lett a sorban. A válaszadóknak már csak 77 %-a képes segítség nélkül, fejből elkészíteni.

roast-396082

Vasárnapi angol ebéd, marhasülttel
Chili-Con-Carne

A negyedik helyen a chili con carne

lasagne-retaille

Az ötödik a lasagne

Alig néhány ételt eszünk egész életünk során!
A vizsgálatból kiderült, mint írom is, hogy az “angolok alig több, mint fele (54%) képes 5, vagy kevesebb ételt fejből elkészíteni, ám ezeket az ételeket a többség heti rendszerességgel, vagy még annál is gyakrabban fogyasztja”. Nem hiszem, hogy a helyzet nálunk sokkal biztatóbb lenne, mint az Egyesült Királyságban, ami azonban komolyan elgondolkodtató, és mindenféle gasztro-forradalmi lelkesedéseinknek is erőteljesen ellentmond.

forrás: http://www.foodandwine.hu/2015/07/28/hany-etelt-ismersz-es-eszel-meg-tudsz-fozni-5-etelt/

Köszönjük! #hufo

Gyomorforgató ételek – 10 állat, amit az emberek élve fogyasztanak

Kóstoltad már a homárt? Ha nem akkor muszáj, tudnod mielőtt elfogyasztod, hogy a homárt bizony élve főzik meg. Egyesek azt állítják, hogy nem érez semmit, mert hideg vízbe téve, lassan kell forráspontig melegíteni. Persze ha ezt elhiszed a séfnek. De milyen lehet az amikor, tényleg mozog még az étel a tányérodon? Bemutatunk 10 különlegességet, amit bizony tényleg élve fogyasztanak az emberek.

10.   Sannakji – bébi polip amit először kis darabokra vágnak majd szezám maggal meghintik és szezám olajat adnak hozzá mártásnak. Vigyázni kell vele mert a tapadókorongjai még aktívak tehát érdemes őket jól megrágni.

foar-goldman-sannakji608

9. Tengeri sün – fogyasztás előtt gondosan eltávolítják a tüskéket majd kettévágják, ezután nekünk kell a sárga ikra szerű pasztát kikanalazni, aminek állítólag az íze és állaga a kaviárra emlékeztet. Miközben próbáljuk kikaparni a finom portékát, a túlélésért küzdő állat próbál kimászni a tenyerünkből.

sea-otter-urchin-buffet

 

8. Odori Ebi – táncoló rák, japán ínyencséget  úgy készítik el, hogy az élő állatot szakéban áztatják, ezzel voltaképp leitatják megakadályozva azt, hogy elmeneküljön a tányérunkról.

Odori-Ebi

7. Drunken shrimp – részeg garnélarák hasonló mint az Odoro Ebi, de azért van néhány különbség. Először is Kínából származik nem Japánból, és nem mindig szolgálták fel élve. De amikor szervírozták adtak hozzá Bajiu-t ami egy 40-60% alkoholtartalmú ital. A másik különbség a mérete ezek teljesen kifejlett rákok, és egy főétel nem úgy mint az Odori Ebi. A lényeg pedig, hogy ezek kifejlett rákok ezért sokkal aktívabbak, ugrálva próbálnak menekülni és nekünk kell őket megfogni és a megenni őket, mielőtt meglépnek. Ha nem rágjuk őket „halálra” folytatják a mozgást a gyomorban is.

Drunken-Shrimp

6.  Noma Salad – Noma a legjobb étterem a világon immár három éve Koppenhágában, így nem meglepő, hogy van néhány innovatív ötletük. Sajnos így született a Noma saláta is, ami élő hangya saláta ágyon. A hangyákat előtte lehűtik, hogy lassabban mozogjanak, állítólag olyan az íze, mint a citromfűnek. Hűtve vagy sem teljesen mindegy,  a salátán nyüzsögnek a hangyák és ezért még 300$ is elkérnek. Ha valamilyen oknál fogva ilyet szeretnénk fogyasztani azt javasoljuk, öntsünk egy kis cukrot a hátsó kertbe és fogjuk meg a hangyákat majd tegyük őket a hűtőbe, sokkal költség hatékonyabb.

iEsJp6jhD72I

5. Casu Marzu – tradicionális szardíniai étel, birkatejből készült sajt egy kis ráadással. Élő lárvákkal turbózzák fel, ugyanis ezek segítik az érlelést és jobb állagúvá teszik a sajtot. Egyesek megtisztítják étkezés előtt, mások a lárvákat is megeszik. Azt tanácsolják, takarjuk el a szemünket étkezés közben, mert a kukacok kiugrálnak a sajtból.

cheese

4. Frog Sashimi – A sashimi békát addig tartják a konyhában élve, amíg valaki megrendeli. Ekkor kiveszik és felszeletelik majd hideg tálon tálalják. A békából falatokat vágnak le majd a többi részét megcsinálják levesnek. Ezt a folyamatot előtted csinálják végig és megkínálnak a legfinomabb falattal a béka dobogó szívével.

frog1

3. Ikizukuri –  jelentése élve készítve, olyan Japán „élő” tengeri étel, melynek elkészítése során a gyorsan megtisztított hal mellé különböző tengergyümölcseit szolgálnak fel. Mi különbözteti meg a többi ételtől, az hogy a halat mi választjuk ki a tartályból és a szakács csak néhány darabot vág le nekünk belőle a többi részét nekünk kell lebontani róla miközben a szája tátog és a hal még életben van.

ikizukuri1-red

2. Ying Yang Yu – A ying yang koncepciót mindenki ismeri jó és rossz, de ebben az esetben arra utal hogy élő és halott. Amíg az ikizukuri ki van belezve és felszeletelve addig a ying yang yu teljesen rántott kivéve a még független fejét. Ezt szolgálják fel édes savanyú mártással a hal még teljesen él a feje még mindig mozog. A halat rendkívül gyorsan, óvatosan készítik el, hogy a belső szervek ne sérüljenek, ezáltal még életben maradnak 30 percig.

10857

1. Oysters – Osztriga a legelterjedtebb tengeri állat, melyet nyersen esznek. A héjak felfeszítése után közvetlenül fogyasztják, mivel sokak szerint, akkor a legfinomabb. Így az állat még él. Sőt, a nyers osztriga az egyik legegészségesebb ételnek számít.

coffin-bay-oysters11

 

forrás: http://listverse.com/2013/03/06/10-animals-that-people-eat-alive/

Köszönjük! #hufo

3 ínycsiklandozó nyári saláta

Itt a nyár, indul a zöldségszezon! Ha valami egyszerű és frissítő ételre vágysz, ezeket a recepteket neked találták ki. Nem hizlalnak, gyorsan elkészíthetőek és nagyon finomak.

1. Görög saláta recept

görög

hozzávalók / 2 adag

6 közepes db paradicsom
0.5 db kígyóuborka
20 db fekete olajbogyó
200 g feta sajt
1 közepes fej lilahagyma
2 teáskanál olívaolaj
oregánó ízlés szerint (morzsolt)

elkészítés

A paradicsomokat félbe, majd negyedekre vágjuk, az uborkát szeleteljük.
A feta sajtot egyforma kockákra vágjuk, a lilahagymát szeleteljük.
Tálba tesszük a hozzávalókat, olívaolajjal locsoljuk és morzsolt oregánóval hintjük.

2. Zöldbab paradicsommal és fetával recept

zöldbab

hozzávalók / 4 adag

30 dkg Vapeur vágott zöldbab
6 db paradicsom (nagy, lédús)
10 dkg feta sajt
1 ek olívaolaj
6 levél bazsalikom
só ízlés szerint
bors ízlés szerint

kattintóóós

elkészítés

A babot forrásban lévő vízben 3 percig blansírozzuk.
Közben a paradicsomot nagyobb darabokba vágjuk, majd az ugyancsak felkockázott fetával, olívaolajjal, sóval, borssal keverjük.
Ehhez a mixhez forgatjuk a leszűrt babot és a csíkokba vágott bazsalikomleveleket.

3. Joghurtos saláta gyulai kolbásszal recept

joghurtos

hozzávalók / 4 adag

0.5 közepes db kígyóuborka
4 közepes db paradicsom
2 közepes db sárgarépa
1 közepes db lilahagyma
150 g gyulai szárazkolbász
250 ml görög joghurt
2 ek citromlé
2 ek olívaolaj
só ízlés szerint
bors ízlés szerint

elkészítés

A zöldségeket megmossuk, megtisztítjuk, majd tetszés szerint feldaraboljuk.
Kevés sóval megszórjuk, és összekavarjuk. A kolbászt elfelezzük, majd hajszálvékony szeletekre vágjuk, és a zöldségekhez adjuk.
A joghurtot simára keverjük a citromlével és az olajjal. Sóval, borssal ízesítjük, ráöntjük az előkészített hozzávalókra, és jól összekeverjük.

 

forrás: nosalty.hu Köszönjük!

Így néz ki 200 kalória hétköznapi ételekből

Néhány étel sokkal több kalóriát tartalmaz mint azt gondolnánk, most megnézhetitek mi a különbség 200 kalória brokkoli és sajtburger között. Mindegyik fénykép 200 kalóriát mutat be az egyes ételekből.

1. Teavaj 28 gramm = 200 kalória
calories-in-butter

2. Sült szalonna 34 gramm = kalória

calories-in-fried-bacon

3. Mogyorókrémes keksz 52 gramm = 200 kalória
calories-in-peanut-butter-crackers

3. Zeller 1425 gramm = 200 kalória
calories-in-celery4. Brokkoli 588 gramm = 200 kalória

calories-in-broccoli5. Sárgadinnye 553 gramm = 200 kalória

calories-in-honeydew-melon

6. Coca-Cola  496 ml = 200 kalória

calories-in-coca-cola

7. Alma 385 gramm = 200 kalória
calories-in-apples

8. Zöldborsó konzerves 357 gramm = 200 kalória
calories-in-canned-green-peas

9. Tej 333 ml = 200 kalória

calories-in-whole-milk

10. Kukorica 308 gramm = = 200 kalória

calories-incanned-sweet-corn

11. Ketchup 226 gramm = 200 kalória

calories-in-ketchup

12. Zsírszegény epres joghurt 196 gramm = 200 kalória

calories-in-lowfat-strawberry-yogurt13. Konzerves vörös bab 186 gramm = 200 kalória

calories-in-canned-black-beans14. Tojás 150 gramm = 200 kalória

calories-in-eggs15. Konzerves tonhal olajban 102 gramm = 200 kalória

calories-in-canned-tuna-packed-in-oil16. Főtt tészta 145 gramm = 200 kalória

calories-in-cooked-pasta17. Csirkeburger 72 gramm = 200 kalória

calories-in-a-chicken-sandwich

 

kattintóóós

18. Sajtburger 75 gramm = 200 kalória

calories-in-a-cheeseburger19. Sültkrumpli 73 gramm = 200 kalória

calories-in-french-fries20. Szendvics kifli 72 gramm = 200 kalória

calories-in-a-sandwich-roll21. Szezámmagos bagel 70 gramm = 200 kalória

calories-in-a-sesame-seed-bagel21.  Gabonapehely 60 gramm = 200 kalória

calories-in-corn-bran-cereal22. Kukoricapehely 55 gramm =200 kalória

calories-in-cranberry-vanilla-crunch-cereal

23. Fehér liszt 55 gramm = 200 kalória calories-in-wheat-flour

24. Sósperec 52 gramm = 200 kalória

calories-in-salted-pretzels

25. Cheddar sajt 51 gramm = 200 kalóriacalories-in-medium-cheddar-cheese

 

Köszönjük wisegeek, forrás: http://www.wisegeek.com/what-does-200-calories-look-like.htm

Az angol reggeli története

A 21. században kevesen szeretik üres gyomorral kezdeni a napot, történelmi távlatokban azonban alig vannak ismereteink a reggelizés szokásról. Lakomákról és ünnepélyes étkezésekről, ebédekről és vacsorákról egész könyveket írtak: az angol társadalom történetében még a teázás is külön helyet kapott. De mit tudunk a reggeliről? A zabpehelyről, müzliről, a szalonnás tojásról, a kontinentális, illetve a komplett angol reggeliről szinte szó sem esik. Ezek mind a modern reggeli fogalomkörébe tartoznak, amelyet sokkal alaposabban kiveséztek már, mint az 1600 előtti reggeli étkezést.

Az okot nem nehéz megtalálnunk. A lakomáknak és díszebédeknek megvan a maguk rituáléja, ünnepélyes külsőségei és írott forrásai. Olvasmányainkból tudjuk, hogy I. Erzsébet királynő egy bizonyos kétnapos látogatására több tízezer állatot vágtak le, mert a krónikában szerepelnie kellett a felszolgált húsételek sokaságának. A krónikások alkalmanként a középkori udvari lakomákat is leírták, tanúi lévén a király udvaroncai körében elköltött étkezéseinek.

Tudjuk, hogy sok hivatalos étkezésénél volt ültetési rend, asztaldíszítés, etikett és szabályzat. A fennmaradt szakácskönyvekből a nem hivatalos alkalmakkor feltálalt ételeket is megismerhetjük, költeményekből és történetekből pedig megtudhatjuk, mit ettek a szegényebbek ebédre és vacsorára.

kattintóós2

A reggelinek azonban nincs irodalma. A krónikások nem láttak az uralkodókat reggelizni. A nap első étkezése ily módon az életnek azon eseményei közé tartozik, amelyek kihullottak a történetírás rostáján.

A történészek régóta tudják, hogy késő középkorban sokan nem reggeliztek. Ennek bizonyítékául olyan források szolgálnak, mint pl. az arisztokrácia és a köznemesség háztartásának szabályrendje, amely pontosan meghatározza, kit illet meg a reggeli, és kit nem. 1412-1413-ban Dame Alice de Bryenne háznépének mintegy 20 tagja közül csupán fél tucatnak volt szabad reggeliznie.

Hatvan évvel később Cicely yorki hercegné háztartásában a reggelizés kiváltságában csupán a következők részesültek: „a fő tisztségviselők, ha éppen jelen voltak a dámák és úrinők, az esperes és a kántor, az alamizsnaosztó és a teremőrök, a pénztárnok, a konyhafőnök és az udvarmester”. IV. Eduárd „Fekete Könyve” (Liber niger domus regis Angliae) gondosan feltünteti a reggelizésre jogosultakat, rangjuk szerint.

Napi két étkezés

A 15. században tehát kiváltságnak számított a reggeli. Találunk még néhány más, különböző vonatkozású utalást is  (pl. utazókra, akik szintén fogyasztottak reggelit), ám az a tény, hogy – az ebédről, vacsoráról és lakomákról szóló bőséges irodalommal ellentétben – késő középkori reggeliről nincsenek dokumentumaink, egészében azt a határozott benyomást kelti, hogy a legtöbben nem reggeliztek. A napi három étkezés helyett a középkori ember általában maximum kétszer étkezett. A főétkezésnek számító ebédet délelőtt 10.30 vagy 11 körül fogyasztotta el, a vacsorát pedig kb. négy órával később.

Ez mind rendben van mindaddig, amíg fel nem tesszük a kérdést, hogy mi okozta a későbbi változást, és az pontosan mikor következett be. Az a néhány felületes általánosítás, amit a kevés dokumentumból levonhatunk, egyszeriben úgy tűnik nem állja meg a helyét.

Az időpont kérdésére a legkönnyebb válaszolni. Ahogy már láthattuk a 15. században a házi szolgálóktól szabályszerűen megtagadták a reggelit. A száz évvel későbbi iskolás fiúk azonban már reggelizhettek. Claudius Hollyband The French Schoolmaster (A francia tanító) című könyvében (1573) egy cselédlány ezt mondja az iskolás úrfinak: „Hé, Frances, kelj fel és készülődj az iskolába; verést fogsz kapni, mert már hét óra elmúlt. Gyorsan szedd össze magad, imádkozz, aztán reggelizz meg.”

Ha 1573-ban természetes volt, hogy az iskolás fiúk reggeliznek, akkor ezt sok más átlagemberről is logikusan feltételezhetjük. Ez több 16. század eleji forrás is alátámasztja. Morus Tamás 1528-ban azt írta, hogy „a férfiaknak vacsora után ugyanúgy misére kell menniük, mint reggeli előtt”, Thomas Elyot pedig The Castell of Health (Az egészség vára) című népszerű könyvében (1539) azt tanácsolja, hogy a reggelit ebéd előtt négy órával fogyasszuk el. Nehogy azt képzeljük, hogy ezek az utalások csak a művelt úriemberekből álló kisebbségre vonatkoztak. Adrew Boorde Dietary of Health (Az egészséges étrend) című művében (1542) az állítja, hogy „a munkás egyék naponta háromszor [tehát reggelizzen is], de a dologtalannak elegendő napi két étkezés”.

Hogy ennél tovább lépjünk, meg kell vizsgálnunk, mit értettek reggelin a korábbi századokban. Ehhez nem csupán a nemesek háztartását kell tanulmányoznunk, hanem a köznép reggeli szokásait is. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a középkori emberek talán nem ügy értelmezték a reggelit, mint mi.

 

kattintóóós

Ha egyesek reggelizhettek, mások pedig nem, akkor a társadalmi státuszhoz kötött reggeli étkezés azt is jelezheti, hogy egyes történelmi korszakokban a reggelinek ceremoniális jellege volt.

A rendelkezésre álló korabeli források vizsgálatából kiderült, hogy a közönséges reggeli már 1500 előtt társadalom több rétegnél is elterjedt. Először is: a reggeli étkezésnek gyógyító hatást is tulajdonítottak. A beteg vagy idős embereknek az orvosok meghatározott fogásokból álló reggelit írhattak elő. 1305-ben az akkor 65 éves I. Eduárd külön szakácsot alkalmazott reggelije elkészítéséhez.

Másodszor: bizonyos szerzetesi közösségekben is szokásos volt a reggelizés. Az öreg és beteg szerzetesek természetesen a fent említett kategóriába tartoztak, de a fiatalabbaknak is engedélyezték a könnyű reggelit. Peterborough-ban ezt azzal magyarázták, hogy ha a fiatal szerzetesek nem reggeliznek, akkor az ebédre elfogyasztott fokozott mennyiségű ételtől délután elalszanak.

Az úrnő fizet

A kolostorokban elterjedt reggelizés azért érthető, mert a fiatal szerzeteseknek korán kellett kelniük, hogy részt vegyenek a napi kötelező összes istentiszteleten. Szintén a korai felkeléssel magyarázható, hogy az utazók is gyakran megreggeliztek indulás előtt, mert egy hosszú napot kellett nyeregben tölteniük. Aratás idején néha a földesúri birtokok lakóit is megillette a reggeli. A feljegyzésekben természetesen csak azoknak az eseteknek maradt nyoma, amikor a reggelit a birtok urának kellett szolgáltatnia.

Egy 1325-ös bicesteri szokásjogi gyűjteményből például kiderül, hogy az aratóknak – a birtok úrnőjének költségére – reggelit kellett adni.

Egyes uradalmi szokásjogok még azt is meghatározták, hogy mikor nem köteles a birtok ura saját költségén reggelit adni. A chinnori uradalomban 1279-ben minden jobbágy köteles volt kaszálni az uraság földjén, majd el kellett szállítaniuk a szénát. A széna elszállításáért reggelit kaptak, ám a kaszáláskor maguknak kellett gondoskodniuk a reggelijükről. 1352-ben a yorki katedrális építőmunkásainak engedélyezték, hogy az építkezésen megegyék a reggelijüket – az is nyilván a hosszú munkanappal magyarázható.

A források széles körének tanulmányozásából kiderül, hogy a 13. század végén és a 14. század elején a fizikai munkásoknak és a köznemeseknek gyakran adtak reggelit, ám ezek a munkások, illetve szerény körülmények között élő férfiak és nők többnyire csak olyankor reggeliztek, ha nagyon korán keltek, nagyon hosszú volt a munkanapjuk, illetve ha öregek vagy betegek voltak.

A reggelizés tehát nem társadalmi státuszt jelezte. A reggeli étkezést a szükség diktálta, és a fent vázoltnál nyilvánvalóan szélesebb körben volt szokás.

Ne feledjük, hogy szinte minden felhasznált forrás csupán azokat a reggeliket említi meg, amelyek egy harmadik fél előírásszerűen adományai voltak. Ha egy városi munkás korán indult el dolgozni, és éhes volt, előző napról pedig maradt egy kis kenyér, akkor azt nyilván megette – erről azonban nem szólnak a feljegyzések.

A praktikus okokból fogyasztott reggeli mellett számos ceremoniális reggelit is rendeztek. Joan de Valence 1297-es utazásai során egy jantaculum (reggeli) háziasszonya volt, amelyen több nemes (férfi és asszony), továbbá 20 szegény vett részt. 1415-ben V. Henrik sok nemest hívott meg egy pompás westminsteri janataculumra, hogy megvitassa velük a küszöbön álló észak-franciaországi hadjáratot. Számos céh és társaság is rendezett ünnepélyes reggeliket egy-egy új tag felvételekor. A 14. század Reading-ben az Ipartestületbe belépő új tagoknak a belépési díjon felül 3 shiling 4 pennyt kellet fizetniük az ünnepélyes reggeliért. A 15. század Norwichban az évente megtartott Szent György-napi körmenet előtt is hasonló jantaculumot rendeztek.

A praktikus célú reggelik terén nagyobb változatosság figyelhető meg, mint a ceremoniális vendéglátásban, mivel ezek többnyire eltérő körülmények között zajlottak. Legtöbbjük azonban igen egyszerű volt. Nagyon kevés utalást találunk arra, hogy reggelire főtt ételt fogyasztottak volna, arra pedig egyet sem, hogy köret is járt volna hozzá.

A Szent Pál-székesegyház kóristái a 12. században kenyeret és világos sört kaptak reggelire. A 12. és a 13. században az aratóknak adott uradalmi reggelikről is sok helyen az olvashatjuk, hogy azok kenyérből, sajtból és világos sörből álltak. 1402-ben azok a westminsteri szerzetesek, akiknek eret vágtak, kenyeret és világos sört kaptak, a norwichi jantaculum pedig hagyományosan borból, kenyérből és sajtból állt.

A legjelentősebb eltérést az utazók reggelije mutatja. Sok forrásban az áll, hogy ők csupán világos sört vagy bort fogyasztottak. 1274-ben például 4 pennyért egy üveg bort „vásároltak Geoffrey úr és W. de Hexton jantaculumára, akik Windsor felé tartottak, hogy megtegyék az előkészületeket a királyné fogadására”. A későbbi IV. Henrik az 1390-es években utazásai során néha szintén csak folyadékból álló reggelit fogyasztott, Henrik azonban nem volt a szokások rabja: Franciaországban időnként saját pénzén csirkéket vásároltatott, hogy azokat megfőzve reggelijéhez – a kenyér, a bor és a sör mellé – feltálalják,

A 16. századi nemesek reggelije már választékosabb volt. 1501-ben Buckingham hercege külön reggeliző helyiséget alakíttatott ki queenhithe-i házában, ahol mintegy 30 előkelő vendég és háznépe társaságában költötte el reggelijét. A halnapokon (szerdán, pénteken és szombaton), amikor tilos volt húst enni, reggelije csukából, lepényhalból, rájából, vajból és tojásból állt.

Tíz évvel később Northumberland 5. grófjának és feleségének asztalára minden halnap reggelén a következők kerültek: két vekni jó minőségű fehér kenyér, két pint sör, három pint bor, két szelet sózott hal, hat füstölt hering, négy nyers hering vagy egy tál sprotni. A húsnapokon a halat bikanyak vagy főtt marhahús váltotta fel.

A gróf háztartásában az alattvalók is kaptak reggelit. Hogy melyikük mit, az a státuszuktól függött: a grófné társalkodónői egy vekni házikenyeret, sört és főtt birka- vagy marhahúst, a lovászok viszont csak egy kis házikenyeret és sört kaptak.

A vaj közkedveltté vált

Több tejtermék a 16. században jelent meg. 1558-ban a Henry Willoughby birtokán dolgozók reggelire kenyeret világos sört, továbbá egy tojásból, vajból, cukorból és ribizliből készült édes ételt kaptak. Thomas Cogan The Haven of Health (Az egészséges menedék) című művében (1564) megjegyzi, hogy a vidéki ember reggelije a „vajas kenyér”. A vaj módfelett népszerűvé vált. Különféle gyógyfüveket adtak hozzá, hogy azok hatóanyagai beépüljenek a szervezetbe. Közkedvelt adalék volt a zsálya, amelytől úgy vélték, hogy élesíti az elmét.

Az a felfogás, hogy a reggeli jótékony hatással van a szervezetre, már nem csak a betegekre és az öregekre vonatkozott. Sőt: egyes körzetekben egyenesen az a nézet alakult ki, hogy az öregeknek egyáltalán nincs szükségük reggelire. 1602-ben William Vaughan orvos ezt tanácsolta: „Negyvenéves korodig napjában háromszor egyél”.

1600-ra mégsem terjedt el mindenütt a reggelizés. A grimsthorpe-i kastélyban – kevés kivétellel – még 1561-ben napi két étkezés volt a szokás. Francis Willoughby-nak, Wollaton Hall építtetőjének házirendje sem említi következetesen a reggelit. Sir John Harington ez javasolja olvasóinak: „férfikorban naponta csupán kétszer egyél”. Bár úgy folytatja, hogy ingerlékeny embereknek reggelizniük kell.

E 16. század végi kivételek ellenére 1600-ban a középosztály, valamint sok kisbirtokos és kétkezi munkás már rendszeresen reggelizett.

Mi okozta ezt a változást? Ahogy a fentiekből láthattuk, az angolok – a korábbi elképzelésekkel ellentétben – nem egy csapásra tértek át a reggelizésre. A közemberek közül némelyek már 1500 előtt is ettek valami reggelifélét. A 16. században azonban nyilvánvaló változást figyelhetünk meg: a reggelizés lett a szokás, nem pedig a kivétel. Egyes szerzők ezt a reformáció hatásának tulajdonítják, mások az élelemhez való könnyebb hozzáférésnek de egyik nézet támogatói sem világítják meg, hogyan befolyásolták ezek az események a társadalom étkezési szokásainak egészét. Valami mélyebb változás történt.

Szabályos étkezési idők

A választ valószínűleg a munkavégzés átalakuló mintáiban kell keresnünk. A középkor korábbi szakaszában az emberek többsége maga osztotta be az idejét. A „munkavállalás”, mint olyan, nem létezett. Egy uradalmi jobbágy köteles volt ura földjén dolgozni, de ehhez nem kellett virradatkor felkelnie. A reggeli csak nyáron, a kaszálás és szénaszállítás miatt vált szükségessé, mert olyankor hosszú ideig dolgoztak a földeken. Ugyanez vonatkozott a hosszú útra indulókra: nekik is a korai felkelés miatt kellett reggelizniük. A 11-kor szokásos ebédig ugyanis olyan hosszú idő telt el, hogy élelem nélkül nem bírták volna ki. A fiatal szerzetesek is nyílván ezért reggeliztek.

A 16. században már egyre többen kezdtek másoknak dolgozni, akik napi meghatározott óraszámban alkalmazták őket. A munkaadók által elvárható túlórákat egy 1515-ös statútumban szabályozták, amely kimondta, hogy március közepétől szeptember közepéig az iparosoknak és napszámosoknak reggel 5-től este 7-ig vagy 8-ig kell dolgozniuk, és csupán másfél óra ebédidőt kapnak. A következmények nyilvánvalóak: az este 7-ig vagy 8-ig dolgozó munkás megéhezett, ha hagyományos középkori időpontban, délelőtt fél 11-kor vagy 11-kor ebédelt, mert közben 9 óra telt el. Mint említettük, Thomas Elyot azt ajánlja, hogy ebéd és vacsora között legfeljebb 6 óra különbség legyen. Thomas Cogan ugyanezt állítja 1584-es értekezésében. A régi középkori ebédidőt tehát eltolták a későbbi „löncs” idejére.

A késleltetett ebéd megváltoztatta a nap megszokott kezdését. Mivel az ebédből 12 vagy 1 órakor esedékes „löncs” lett, az embereknek tartalmas reggelire volt szükségük, hogy talpon tudjanak maradni. Elyot, Cogan és Vaughan egyaránt az állítja, hogy a reggeli és az ebéd között nem telhet el négy óránál hosszabb idő. Az időbeli eltolódás a bérmunkákhoz kötődött, ezért főként a városokban, kisvárosokban, illetve a városokat ellátó területeken dolgozókra volt jellemző.

Az átalakulás folyamatát William Harrison Description of England (Anglia leírása) című 1577-es művében láthatjuk. Harrison azt állítja, hogy „a nemesség”, a köznemesség és a diákság [csupa régimódi intézmény] szokás szerint délelőtt 11-kor ebédel, és délután 5-kor vagy 5 és 6 között vacsorázik. A kereskedők ritkán étkeznek déli 12 óra, illetve este 6 óra előtt, különösen Londonban.

A gazdálkodók is délben, ahogy ők mondják, a nap derekán ebédelnek, és 7-kor vagy 8-kor vacsoráznak…”

A reggelizés története tehát sokkal árnyaltabb annál a korábbi feltételezésénél, mely szerint „csak a gazdagok reggeliztek”. A reggeli étkezés annak következménye és jele lett, hogy már nem a földből éltünk, hanem bérmunkával kezdtük keresni a kenyerünket.

Ian Mortimer történész, író. 10 könyvet és számos cikket írt az angol történelemről, köztük 14. és 16. századi „útikalauzokat”; James Forrester álnéven szépirodalmi műveket is alkot

Forrás: BBC History Magazin
Magyar nyelvű forrás: http://www.flagmagazin.hu/

Translate »